Az, hogy milyen színű a méz, számos dolog függvénye. Először is: függ a méz fajtájától, tehát attól, hogy milyen virág nektárjából származik.
Van olyan méz, ami szinte áttetsző és zöldes sárga árnyalatot ad, ez jellemző az akácmézre, van, ami sötét, leginkább a vörös aranyhoz tudom hasonlítani, ilyen pl. a hárs. Vannak olyanok, amik sötét mézűek, azonban pergetést-azaz a méz kinyerését-követően pár napon, egy héten belül kikristályosodnak és felveszik a zsírhoz hasonló, világos jellegüket, mint a repce.
Másrészt a szín függ attól is, hogy került-e a fajtamézbe más méz, például az akácmézbe virágméz, ami a fajtajellegén ront. Ha az akácméz pár hónap, egy év múlva elkezd kristályosodni: biztosak lehetünk abban, hogy akác virágzást megelőzően „gyűjtött mézből” minimális maradt a sejtekben és arra hordták rá a méhek a nemes mézet. Ettől még persze nem rossz, csak más íz-és színjegyek is megfigyelhetők. Erős túlzással olyan, mintha ugyanazzal a fagylaltkanállal vennénk a citromos és a csokis fagyiból. A fehér gömbön felfedezhetők a csokoládé íze.
Harmadrészt, a méz színét befolyásolja az is, hogy a méhek mennyire idős lépekbe kényszerülnek tárolni a mézet. A hatszögletű sejtek nem csak méz, de fiasítás helyéül is szolgálnak. Minden egyes nemzedék ott hagyja nyomát a sejteken, egy úgynevezett bábing formájában. Minél több nemzedék kelt ki belőlük, annál sötétebbek a sejtek, ami természetes módon megszínezi a mézet. Hat-hétéves lehettem, amikor apukám nagy boldogságomra magával vitt a szokásos méh egészségügyi vizsgálatra, más méhészekhez (egészségügyi felelősként). Előre felkészített, hogy bármit látok az idegen méhészetekben, még csak véletlenül se tegyek megjegyzést semmire. Az első alkalommal, mikor a méhész kiemelte a keretet a kaptárból és megláttam a feketére öregedett lépet, felkiáltottam: „jajj, apu, nézd milyen öreg a lép”. Ahhoz voltam szokva, hogy gyönyörű szép, világos lépekkel dolgozunk, amivel elértük azt, hogy az akácmézünk szép világos, áttetsző.
Tehát a fiatal és szakszóval: szűz lépből kinyert méz színe olyan, amilyennek a nagykönyvben meg van írva, feltéve, hogy a fajtatisztaságra figyelt a méhész.
Minden mézfajtának megvan a maga jellemzője, ami miatt megtaláljuk benne azt, amitől kedveljük, amitől szerethető. Akár a boroknál. Másért szeretjük a karakteres shiraz-t és másért a királyleánykát. Vagy a kávék esetén az arabica-t és robusta-t. Személy szerint azért szeretem az akácmézet, mert nem viszi el a kávé ízét és úgy tudom vele ízesíteni a kávékülönlegességeket, hogy nem befolyásolja annak ízvilágát. A hársméz csodás plusz aromát ad a gyógyteáknak, a repce, virág-és napraforgó mézet pedig a változatos aromáért, csak úgy: az íze kedvéért.
